Visszatekintve az eddigi táborok történetére megállapítottam, hogy idén volt a legkevesebb teendőm, hiszen minden ment a maga útján. A táborozók között is igen sok a visszatérő vendég, s alig van új a mesterek között is. A munka tehát ( szinte) folytatódott ott, ahol tavaly elkezdtük (délután 3 órakor úgy tűnt, hogy nem is telt el 1 év…!)
Két új alkotónk hamar beilleszkedett a helyzetbe annak ellenére, hogy ők még soha nem foglalkoztak fogyatékos emberekkel. Nagy Katának külön köszönet a meghívó/emléklap/cégtáblák tervezéséért és a sokféle technika megismertetéséért. Új műhely született és nagyon bevált: KREATÍV MŰHELY néven. Itt aztán minden nap más technikával lehetett megismerkedni.
A keramikus műhelyben idén már korongoztunk is, fejlődünk tehát…!
A született alkotásokat nem próbálom jellemezni, ezekről a képek beszélnek talán. Bár az igazi látványt a csütörtökön megnyíló kiállítás adta. Szerencsés volt, aki látta.
A tervezés során csupán az okozott nekünk némi fejtörést, hogy kihagyjuk-e vagy megismételjük a tavaly jól sikerült programokat, legalábbis ami a kiegészítő, szórakoztató programokat illeti.
Így aztán volt sütés, csak nem kürtőskalács, hanem kemencében lángos. Bár a legzordabb idő épp a lángos sütés idején köszöntött be, nem csüggedtünk, sütöttünk és ettünk. Szerintem mindenki megelégedésére történt mindez, még ha kígyózó sorok álltak is a kóstolóért…megérte. Hiszen láttuk, hogy hogyan is készült ez a finomság régen.
A tavaly nagy sikert aratott lovakat idén kutyákra cseréltük. Szerintem igen kedves kutyabemutató tanúi lehettünk. Volt olyan lakó, aki ezt a programot értékelte a legjobbnak.
Igazi újdonság volt a go-cart és az ugráló szőnyeg, Hajdú Tibor jóvoltából, aki megszervezte nekünk ezt a játékot. A Tiszaliget nagyon jó terepül szolgált lakóink „ autós száguldozásának”.
Végre ( bár évek óta tervezzük) sikerült egy igazi tábortüzet raknunk, ami egy igazi tábor elengedhetetlen kelléke. Az meg már hab volt a tortán, hogy a búcsúest hangulatát Dósa Matyi, vagyis a Barátok Közt volt sztárja, Tóni alapozta meg szuper műsorával.
Persze vannak dolgok, amiket nem lehetett kihagyni. Az üzenőfal már annyira jellemző a táborunkra, hogy volt műhely, aki ezzel kezdte a munkát. A levelek csak úgy jöttek, mentek.

Hát ez volt az idei alkotótábor. Persze ezeket a sorokat azok számára írom, akik még nem voltak nálunk, hiszen akik ott voltak Szolnokon, ők pontosan tudják, hogy megérte eljönni. Talán nem tűnik szerénytelenségnek ez a kijelentés részemről. Arra alapozom, hogy a boríték, amelynek az volt a címe, hogy „ami tetszett”, megtelt hamar. Csupán 1 levelet találtunk a „nem tetszett” borítékban. Kár, hogy nem vállalta a levél írója, hogy megbeszéljük a problémáit. Ám bármikor állunk rendelkezésére és őt is várjuk szeretettel jövőre.